Méhes Károly: Néma galambok utcája, 3. rész

Méhes Károly: Néma galambok utcája,  3. rész

Megbeszélte Pólics Ferivel, hogy másnap legurul hozzá a műhelybe a Suzukival, nézzen rá a hosszú út előtt. Pólics, a Kissakál, valaha gyerekszínész volt, még egy tévésorozatban is játszott, abban hívták Kissakálnak; utána évekig arról álmodozott, hogy meg sem áll Hollywoodig. De végül is letáborozott a Névtelen utcában, ahol bontót és fusiműhelyt üzemeltetett, és mivel Porr Ferenc – akinek itt is életfogytiglan kijárt az Igazgató úr megszólítás – ide hordta a barna Wartburg de Luxot, utóbb meg a türkizzöld Suzukit, Porr Benedek is hű maradt a Kissakálhoz. Neki is maradt még valami az igazgató úrnak szóló tiszteletből, sőt Kissakál rendre jelezte, hogy nagy emberek társaságában tudhatja magát, mivel rendszeresen hozzá jár a kocsijával Bárdos adjunkt, a szülész, Dozál képviselő és dr. Halmágyi, az ügyvéd. Porr Benedek ilyenkor elképzelte, amint a Kissakál a többi arra érdemes kuncsaftnak előadja, hogy ő is itt javíttatja ám a járgányát, és bizonyára sietve hozzáteszi, hogy Porr Ferencnek, a gimnáziumi dirinek a fia; és a többiek bólogatnak, mert így már tudják hová tenni, Porr Ferencet mindenki ismerte, még az is, aki nem a gimnáziumba járt.
Kissakál nagyon megörült a jövetelének. Előbb a hátát lapogatta, majd a Suzuki tetejét, biztosítván róla, hogy secperc alatt szétkapják a vasat. Beinvitálta Porr Benedeket a garázs hátsó traktusába, ahol kotyogós kávét főzött. Aztán beszélni kezdett. A Kissakál rengeteget tudott beszélni, tán ez az egy maradt az egykori gyerekszínészből, mindent el akart mondani, ami körötte zajlik. Csupa mindennapi, csip-csup ügy, amit a Kissakál jól bevált fordulatokkal tarkított, így többször előfordult a szövegelésében az, hogy Ha nem, akkor meg kisnyúl…, vagy Látástól Mikulásig, Ezt dobta a gép. Ha megfellebbezhetetlenül óhajtott kijelenteni valamit, hozzátette, Ahogy a Hofi mondta. És majdnem minden gondolatfutama végén, kissé előrehajolva, a tapintatos felháborodás hangján, hozzátette, Én kérek elnézést…!

Porr Benedek mindeközben a kávéját kavargatta, és körbenézett az irodaként szolgáló, leválasztott kukszliban. Szemben vele lógott egy hat évvel korábbi naptár, lengéscsillapítót reklámozott, egy meztelen nő, a cég piros baseballsapkájában, tágra nyílt szemmel, kipirosított és kerekre csücsörített szájjal mutatott egy csillogó autó kereke irányába; a Kissakál feje felett, régi oklevelet mintázva, azt közölték, hogy minden harmadik reklamálót lelövik – és ma már ketten reklamáltak. Ezenkívül egy falba vert szögön, spárgára kötve ott lógott a valódi Vásárlók Könyve. Néhány olajos ujjlenyomat látszott a fedőlapján; szeretett volna belelesni, írt-e bele „panaszt” az olajos ujjú kéz.

És te?, nézett rá egyszerre a Kissakál. Mi esett beléd, hogy útra kelsz?

Porr Benedek maga is meglepődött, hogy milyen természetességgel kezd el mesélni a majdnem teljesen ismeretlen Bartolomei Ágota által rábízott, tényleg teljesen ismeretlen Pöttendi Maráról; mint régi jó barátról számolt be a nőről, akinek, nem részletezve a valós okot, az elkövetkező nehéz napokban támaszra van szüksége. És közben tényleg azt érezte, hogy semmi más dolga nincs ezen a földön, mint Marának segíteni. Még látta is maga előtt, vagyis látott egy soványka, rövid, fekete hajjal keretezett arcot, vékony, összepréselt szájat, amint egészen halványan mégis elmosolyodik. Végül kibökte, amit igazából érzett, Amúgy meg, kaland, nem? Olyan gyorsan elrepül az élet…

Ennek az utolsó mondatnak az elhangzás utáni pillanatban már nem örült annyira, oda is lesett Pólicsra, mit szól ehhez a lapos filozófiához.

Úgy is van, aranyapám!, ugrott fel ekkor a Kissakál a kihasadt, piros műbőrről. Milyen az már, ha egy kis kaland sem jár, csak folyamatosan letüdőzni a lófaszt? Már én kérek elnézést… Hanem mi jutott eszembe!, kurjantott aztán egyet a Kissakál. Mutatok én neked valamit, egy nagyon nagy királyságot. Kommen sie hirtelen!

És megindult az udvar felé.

A telken raktározott régi és még régebbi autók, sőt leginkább autómaradványok között cikázva egészen hátrament. Ahol az egymásra tornyozott, félig már elrozsdált ajtók, alvázak, motorháztetők mögött egy Volga állt. Úgy csillogott-villogott, mintha most hozták volna ki a szalonból.

Na?, cövekelt le előtte a Kissakál, és a kezét szeretettel végighúzta a tető szélén. Mit szólsz?

Jól néz ki.

Én raktam rendbe. De nem akármilyen Volga ám ez. Ezen hordozták körbe a megyében Farkas Berciéket. Amikor leselejtezték a verdát, a pártbizottsági sofőr vette meg. De hamar meghalt, aztán nem kellett senkinek. Én pedig nem hagytam szétrohadni, paskolta meg újból a tetőt.

Porr Benedek is végighúzta a mutatóujját a fekete lakktól csillogó motorháztetőn.

A fene se gondolta volna, hogy egyszer még szépnek fogunk látni egy Volgát, mi?, szólalt meg Kissakál, ám egyszerre csak elkomorult.

Az az egy van, hogy én sosem fogom használni. Nem megyek sehova. Meló van látástól Mikulásig, aztán meg örülök, ha beletöltök az arcba néhány sört. Ennyi.

Megragadta Porr Benedek vállát.

Vidd el, cimbora.

Kicsoda? Én?

Naná, a Bruce Willis. Neki oda se adnám. Azt mondtad, kaland, nem?

De…

Akkor legyen az, és nem akarok több cicót. Nehogy már könyörögni kelljen.

Nem is tudom, mit mondjak.

Mondd azt, hogy köszi, főnök. Vagy mit tudom én. Azt, hogy kapd be.

Porr Benedek elmosolyodott, és nem mondott semmit.

Ülj be, mindjárt hozom a kulcsot, nyitotta ki az ajtót a Kissakál, aztán futólépésben indult visszafelé, a garázs irányába.

Közben helyet foglalt a nagy, szökellő szarvas emblémával díszített kormány mögött. Mennyit ehet ez a dög, jutott eszébe. Szerény kis Suzukijával hat literrel elfurikázik. Ez meg zabál vagy húszat. Aztán végigborzongott rajta egy másik gondolat. És? Ez most érdekes? Osztani, szorozni, spórolni? Most más következik. Megmarkolta a csontszínű műanyagot. Kifeszítette a karját, és kissé összehúzott szemmel nézett a szélvédőn át a kerítés mellett rozsdásodó alkatrészkupac felé.

Kapcsolódó anyag:

Méhes Károly: Néma galambok utcája, 1. rész

Méhes Károly: Néma galambok utcája, 2. rész

A szerző kötete a Könyvfesztiválra jelenik meg a Scolar Kiadó gondozásában.